Az Óvodamúzeum, mely az országban egyetlen, bepillantást enged a látogatóknak 1828-tól a magyar kisdedóvás történetébe. Tárgyai, könyvei, fotói, dokumentumai és játékai elénk tárják a régmúlt, s a közelebbi múlt óvodáinak életét, a szemléltető- és foglalkoztatóeszközök a honi kisgyermeknevelés fejlődését, útkeresését, s a jobbra való törekvéseket.

http://www.ovodamuzeum.hu/viewpage.php?page_id=1

Hogyan teremtette a Jóisten az óvónőtAmikor A Jóisten az óvónőt teremtette, már hatodik napja túlórázott. Ekkor megjelent egy angyal és azt mondta: -"Uram,már olyan régóta dolgozik ezen a figurán!" -"Láttad a megrendelésen a speciális kívánságokat? Könnyen kezelhető legyen, de ne legyen műanyagból. Álljon 160 mozgatható részből, az idegei drótkötélből legyenek, az ölében egyszerre 10 gyerek kapjon helyet, és mégis elférjen egy óvodai kisszéken. A háta olyan széles legyen, hogy minden terhet elbírjon és az életét nagyrészt előre hajtott tartásban tudja leélni. Szavai mindent begyógyítsanak, legyen az egy dudor a homlokon, vagy lelki fájdalom, és hat pár keze kell legyen! Az angyal megcsóválta a fejét és azt mondta: -"Hat pár kéz az nem fog menni!" -"A hat pár kéz az nem okoz fejtörést," - válaszolta az Úr - "de a három szempár, amellyel egy óvónőnek rendelkeznie kell, az annál inkább!" -"Ezek mind az alapmodellhez tartoznak? - kérdezte az angyal. A Jóisten bólintott. -"Egy pár, amellyel a csukott ajtón is átlát, miközben azt kérdezi: Mit csináltok ti ott? - pedig már rég tudja,hogy mi történt. Egy másik szempárnak a tarkóján kell lennie, hogy azt is lássa,amit nem szabadna látnia, de tudnia kell róla. Természetesen két szemnek elől is kell lennie, amellyel szigorúan néz rá a rakoncátlankodó gyermekekre, de közben azt mondják:megértelek, és így is nagyon szeretlek! -"Óh Uram!" - mondta az angyal és gyengéden megérinti a karját, - "menjen aludni majd holnap folytatja!" -"Nem tehetem, közel állok hozzá,hogy valami olyat alkossak, ami egy kicsit rám hasonlít! Már majdnem elértem, hogy önmagát gyógyítsa, ha beteg, hogy 30 gyereknek tudjon örömet szerezni egyetlen picurka születésnapi tortával, hogy rá tudjon venni egy hatévest az ebéd előtti kézmosásra, hogy megtudjon győzni egy három évest arról, hogy a gyurma nem ehető,hogy a lábait elsősorban járásra teremtettem és nem mások megrugdosására..." Az angyal körbejárta az óvónő modellt. -"Túl lágy!" - sóhajtotta. -"De jó szívós!" - mondta az Úr határozottan. -"Te nem is hiszed,hogy egy óvónő mennyit kibír és mennyit teljesít!" -"És gondolkodni tud?" -"Nem csak gondolkodni, hanem döntéseket hozni,és kompromisszumokat kötni is képes!" - mondta az Úr, - és felejteni..." Végül az angyal előre hajolt és ujjával megérintette a modell arcát: -"Itt egy vízfolt van." - mondta. - "Megmondtam Önnek, hogy túl sok mindent próbál bele tenni ebbe az egy alakba!" -"Az nem vízfolt,hanem könnycsepp" -"Az meg minek?" -"A könnyei hullanak, ha örül, ha gyászt, fájdalmat, vagy elhagyatottságot érez." -"Ön egy zseni Uram!" - mondta az angyal. A Jóisten távolba révedő tekintettel csak ennyit felelt: -"A könnyek? Az rajta a túlfolyó..." /H.Wenke/

Korompai gróf Brunszvik Teréz (eredetileg Brunswick) (Pozsony, 1775. július 27. - Pest, 1861. szeptember 23.), magyar grófnő, az első magyarországi óvodák megalapítója.

„Alapjában véve minden mű csekély, ha a végtelent nézzük; az számít, amit magunkból: szeretetünkből, jóindulatunkból beleviszünk.”

1775. július 27-én Pozsonyban Korompai Brunszvik Antal gróf és Seeberg Anna bárónő leányaként megszületett Brunszvik Teréz, aki császári és királynői keresztanyja után a Mária Terézia nevet kapta. A kis Teréz az arisztokratikus nevelésnek megfelelően és anyja határozott közbenjárására Beethoventől zenét tanult, elsajátította az angol, a francia és az olasz nyelvet, valamint megismerte a nagy görög filozófusokat.

Ifjúkorában édesapja reformtörekvéseit követve rengeteg energiát fektetett a nő- és gyermekvédelemre. Brunszvik Teréz munkássága nem volt előzmények nélküli, apja ekkor már évek óta szorgalmazta a magyar nyelvű nőnevelést és állami leányiskolák felállítását.

Brunszvik Teréz legnagyobb érdeme, hogy az angol óvodák megismerése után 1828. június 1-én anyja budai házában, a mai Mikó utca és Attila út sarkán megalapította az első magyar kisdedóvót, azaz óvodát. Az Angyalkert néven közismertté vált óvoda a Habsburg Birodalom és egyúttal Közép-Európa első ilyen típusú intézménye volt. 2 és 7 év közötti gyermekek látogathatták. A kisgyermekekre nemcsak vigyáztak itt, hanem a játék mellett különböző alapismereteket is tanítottak nekik.

Ezt, majd a következő intézeteket (Pesten, Besztercebányán, Pozsonyban és Kolozsvárott) is a maga vagyonából hozta létre, és a későbbiekben majdnem mindenét eladta a nemes célért. „Missziója sajátos perspektívát nyer - írja róla Hornyák Mária, a téma kutatója -, mert ő egy olyan kornak a szülötte, amely a gyermekre nem áldoz kellő figyelmet.” Brunszvik Teréz intézetének újdonsága az is, hogy míg korábban csak a 6-7 évesnél idősebb gyermekek szervezett nevelésére gondoltak, ő ráirányította a figyelmet a kisebb gyermekekre és azok különleges igényeire.

Annak ellenére, hogy Brunszvik Teréz a kezdetektől az óvónők fontossága mellett érvelt, férfiak látták el az óvó szerepet. Az Európában elsőként létrehozott óvóképző intézetbe is csak férfiak nyerhettek felvételt. 1892-ben azonban komoly változások történtek, ekkortól kezdve már csak nők lehettek kisdedóvók.

Brunszvik Teréz alakját és tevékenységét már életében Széchenyi Istvánéhoz hasonlították: a „reneszánsz egyéniségű” nagyasszony (ahogy Jókai Anna nevezi), Széchenyi rokonlelkeként, ébresztője és - az ember belső értékekeit tekintve - orvosa kívánt lenni szűkebb és tágabb környezetének. Hosszú életét (1775-1861) egy olyan időszakban élte le, amelyet áthatottak az emberbarát eszmék, a felvilágosodás hite a nevelés erejében (a 18. századot a „nevelés évszázadának” keresztelték el a kultúrtörténészek) és a romantika lelkesedése a kiemelkedő egyéniségekért és küldetésükért. Mind Széchenyire, mind Brunszvik Terézre a kortársak számára szinte szenvedélyes tenni akarás és fáradhatatlanság volt jellemző. Egész életüket eltölthették volna a legtöbb arisztokratához hasonló szórakozásokkal, legfeljebb felületes jótékonykodással, a hivatalos címekkel megelégedve.

De „minél magasabb rangban állunk, annál jelentősebbek cselekedeteink” - írja a magyar óvodák útnak indítója -, és ennek jegyében született nemességét valódi, szívből jövő nemességgé igyekszik emelni. A reformkor e két kiemelkedő egyénisége abban is rokonítható, hogy nem elégednek meg a fejlődés-fejlesztés szükségességének hangoztatásával, hanem egész erejükkel a gyakorlati megvalósításra törnek.

Forrás: wikipedia.org, ujakropolisz.hu geographic.hu